Elmaradt blogok (Tallin, Vilamoura, Cannes, stb.) - folytatás, 2. rész
Az elmúlt időszakban alig volt szabadidőm, amikor pedig lett volna, többnyire olyan helyen voltam, ahol nem volt internetem. A füzetben vezetett naplóm viszont hosszúra nyúlt, a következő napokban több részletben közlöm.
Vilamoura
Elég jó hely, egy szép, viszonylag modern, mediterrán üdülőváros, legnagyobb hátránya az, hogy tőlünk, Közép-Európából nehezen lehet megközelíteni.
Az emberek barátságosak, és többnyire beszélnek angolul. Nagyon jó a kávéjuk, vannak finom ételeik, és minden meglehetősen olcsó. Egyáltalán nem volt az az érzésem, mint sok más helyen, hogy lépten-nyomon le akarnak rabolni. Pl. kaszinóban (!) ásványvíz 50 cent, frissen facsart nari 2, burger 5€, ami más pokerversenyekhez képest nagyon emberinek számít.
Parádés szállásom és nagyon szép időnk volt, bár ebből szokás szerint nem sokat élvezhettem, szinte minden nap versenyem volt.
A főverseny bíztatóan indult, egyfelől nagyon friss voltam, kialudtam magam, futottam, jót reggeliztem, másfelől olyan kezdőasztalom volt, ami minden álmomat felülmúlta. Két portugál, két orosz, két olasz, egy francia, egy nagyon butaagró fiatal amcsi srác és még Davidi Kitai, aki bár messze a legjobb játékos volt, önhibáján kívül belgának született, és ebből az okból kifolyólag erős vátesztudattal volt megáldva, miszerint neki minden flopot látnia kell.
Parádés játék folyt, mindenki minden emelést, visszaemelést tartott, előfordult, hogy preflop 120 nagyvakos potban 5 ember várta kiváncsian a flopot!
Bár egész Portugália kollektív foldto3bet mutatója csak esős, borús, lehangoló napokon haladja meg az 5%-ot, a kedvencem az asztalnál ülő francia fickó volt, aki konkrétan egyetlen egyszer sem dobott visszaemelésre, tette mindezt úgy, hogy a lapok csaknem kétharmadával játékba lendült.
Egyik alkalommal gombról tartott egy középső pozíciós emelést, amire kisvakról egy 30 nagyvakos fickó három és félszereset emelt vissza, kb. 9 BB-ig. Az eredeti emelő dob, francia call!
(„Man with a plan”-ahogy Mili szokta mondani:))
Flop Js8s3c, kisvak hív 14 bb-t, francia óriási tank, majd allin, SB call.
SB KJ, francia Qs2s!
Sajnos az rng nem díjazta a virtuóz játékot, kitartott a top pár, gall barátunk pedig visszaesett.
Majd betette KK-val AA ellen, és K3AKT boardon duplázott, pár percre rá pedig az újabb KK-jába egy 99 tolta bele, és bár turnön érkezett egy kilences, riveren királyt csaptak, így a franciánk ismét megkétszerezte zsetonjait.
A második parti teljesen lázba hozta, elkezdte kiabálni, hogy „Ez egy jel, meg fogom nyerni a versenyt!De tényleg, ezek után megnyerem!” Jó lelkem van, gondolkoztam rajta, hogy a nagy csalódás elkerülése végett le kéne higgasztanom, meg kéne súgnom neki, hogy „Nyugi bro, ne éld bele magad! Tényleg jól futsz, de ez még messze nem elég, kimondhatatlanul rossz játékos vagy, nem fogsz nyerni!”
Egy ideje vezetek a fejemben egy Luigi-féle Worst Player of the World ranglistát, és azt kell mondjam, hogy ez a francia csákó (nevezzük Jean-Pierre-nek), rögtön az első helyen debütált, letaszítva onnan egy igen fajsúlyos olasz versenyzőt, akit sokáig alulmúlhatatlannak gondoltam.
Persze csak most jön majd a Cannes-i verseny, valószínűleg eléggé át fog rendeződni az LWPW-élmezőny.
Visszatérve a vilamourai főversenyre, sajnos teljesen laphalott voltam, márpedig lap nélkül ezen az asztalon öngyilkosság lett volna próbálkozni, így többnyire külső szemlélőként figyeltem a gladiátorok harcát. Kitairól és az amcsi srácról feltételeztem egyedül, hogy feltűnik nekik, hogy óránként egy leosztást játszom, így ellenük megejtettem pár kötelező blöfföcskét, plusz egy alkalommal még a francia és az orosz ellen is lap nélkül hadakoztam, de csak mert gall barátunk megtette nekem azt a szívességet, hogy donkbetelt ellenem egy 3betelt, három szereplős kasszában, így egy visszaemeléssel ki tudtam ütni egy gyenge kész lapot az orosz kezéből, Jean-Pierre-nél meg épp nem volt semmi.
Ilyesmi potokkal sikerült felküzdenem magam 50 ezerre, aztán új asztalhoz kerültem, ami pont az előző teljes kontrasztja volt, Will Reynolds-szal, RubenRTV-vel és még egy rakás egyéb agró, jó regularral. Szerencsére ez az asztal hamar bomlott, és megint könnyebb ellenfelek következtek. Sajnos a nap zárása nem sikerült jól, egy 4betemre mini5bet érkezett, és bár csábító volt, hogy Probirs kolléga nyomdokaiba eredve ne adjam fel a harcot, végül megfutamodtam és dobtam.
A 38800 zseton, amivel fordultam nem volt túl jó eredmény, de nem hiszem, hogy sokkal többet lehetett volna gyűjteni az adott lapokból/szitukból.
A második napra elég kellemetlen asztalt kaptam, megint tele volt fiatal wp-mágusokkal, igaz, a legtöbbjük túlzásba vitte az agressziót, úgyhogy bizakodó voltam, hogy fogást tudok találni rajtuk.
Rögtön a második handben UTG egyszínű AQ-t kaptam, 39 nagyvakból emeltem, erre középről egy fiatal orosz középről nagy stackből 3betelt.
Egy pillanatra felrémlett a tallini kiesésem, de azért nyilván ez egy egész más helyzet, más ellenfél, úgyhogy természetesen beraktam, és az ellenfél annak rendje és módja szerint dobott is.
Ezután egy bizonytalannak tűnő fickó emeléseiből csipegettem pár 3bettel, ami elég volt hogy szinten maradjak. Két lap- és szituációhalott vakszint után megérkezett az asztalunkhoz Fatima Moreiro kisasszony, aki bár bájos, törékeny hölgynek álcázza magát, valójában Lex Veldhuis-tól tanulja a játékot, ennek eredményeként nemhogy feszes lenne, de helyenként overagro, ami persze az ő imidzsével egész jól működik.
Ő emelt középről 55 ezer körüli stackből 3400-ig (800/1600+200ante) én gombról 53 ezerből a csak call mellett döntöttem KQo-val. 3Bet-callolni valószínűleg +EV, talán 3bet-foldolni is, de nem tudtam megbecsülni, hogy teljes stackes move-okra mennyire hajlandó, és szinte biztos voltam benne, hogy a szűk stackek ellenére pozícióból, egy a vélhetően övénél erősebb lappal még úgy is meg fogom tudni oldani a szitut, hogy nincs nálam a kezdeményezés. Sőt, mivel elég lazán emelt, rengetegszer lesz nála dominált lap, amivel bajba kerülhet, ha mindketten floppolunk+ lefloatolhatom, blöffraise-elhetem, stb., összességében biztos vagyok benne, hogy az adott ellenfél ellen, élő versenyen a call a legnagyobb várható értékű játék.
Kisvakról is tartott egy kíváncsi természetű fiatal, mire nagyvakról egy butaagró német allint jelentett 31 ezerrel.
Fatima dobott, én tartottam, SB dobott, német gyerek mutatott egy J9offot, jött egy kilences, ő nyerte a 70 ezres potot.
Bár nyilván kellemes mutatásba kerültem monster oddsszal, érdemes megjegyezni, hogy konkrétan sosem lesz olyan lap a 35bb-s button call range-emben, ami dobnék egy 19 bb-s sqeeze-allinre, sőt, még olyan sem nagyon, ami ellen flippel a J9. (66 és az alatt vsz dobom a kis párokat, 77től QQ-ig vsz 3bet-callolom őket,néha lesz nálam KQ, KJ, AJ, és legesleggyakrabban vmi monster (KK/AA). Persze ezt neki nem kell tudnia, csak jó lett volna kitartani, mert azzal 95 ezer körüli stackem lehetett volna.
Ezután maradt úgy 15 nagyvakom, vegetáltam egy órát, majd beraktam KQ vs JJ, és nem én nyertem a flipet, a főverseny véget ért.
Folyt. köv.











































